1955. augusztus 9-én születtem Budapesten, az öreg Margit kórházban, az akkor még Óbudán. Szüleim gyári munkások, de nyaranta aratók is voltak, így két életformába nőttem bele.
Iskoláim a Bécsi úti általánostól a Vági István szakközépsulin át a Bezerédi utcai ta¬nítóképző főiskoláig a város, a kor sűrűjébe vittek. Közben vakációim rövidre, szüneteim hosszúra nyúltak. Voltam rugóívelő, térképész, betonozó és könyvtáros. Egy kicsit olyan „va-lahogy-túl-sok-változáson-feszültem-át-mint -keresztfákon" tudat ez. 1974-ben érettségiz¬tem. 1980-ban szereltem le. Állítólag már mindkettő előtt sikerült érett verseket írnom, ugyanakkor néha ma is éretlenül viselkedem, ami legalább vidám az értetlenséghez képest. Szeretem a természetet és a természetes embereket. Hiszem, hogy nem mint harcko¬csizó, hanem mint tanító folytathatom azt a folytonosságot, amit fontoskodva önmegvalósí¬tásnak neveznek, de életként éljük.
